2025-öt írunk. Az idősek milliói ma is reménykedve várják a híreket, hátha végre felcsillan egy kis fény az alagút végén. De hiába. Nincs valódi nyugdíjemelés – csak egy elkenő, porhintő korrekció. Míg a gazdaság bővül, a dolgozók reálbére emelkedik, addig a nyugdíjasok életszínvonala napról napra zuhan. Ők kimaradnak mindenből. Egy fillérrel sem részesülnek abból a jólétből, amit évtizedek munkájával segítettek felépíteni.
Az igazság lesújtó: a nyugdíjas társadalom relatív elszegényedése drámai méreteket öltött. A számok nem hazudnak. A 2024-es 6 százalékos nyugdíjemelés ellenére 6,4 százalékos romlás történt a nyugdíjak vásárlóértékében a keresetekhez viszonyítva. Idén, 2025-ben sem jobb a helyzet. A januári 3,2 százalékos emelés nevetségesen kevés a várható 4,2–5,5 százalékos infláció mellett. A végeredmény? Tovább csúszunk lefelé.
A látszat emelés – valójában nem nyertünk semmit
A nyugdíjemelés mint fogalom reményt kelt, de a valóság ennek épp az ellenkezője. 2024-ben, a hivatalos adatok szerint, a keresetek reálértéke 9,2 százalékkal nőtt, míg a nyugdíjaké csupán 2,2 százalékkal. A különbség megdöbbentő – ez nem más, mint egy újabb pofon azoknak, akik már így is éppen csak túlélnek hónapról hónapra.
2025-ben a helyzet még kilátástalanabb: a 3,2 százalékos nyugdíjemelés egyszerűen eltűnik a mindennapok drágulásában. Ha az infláció valóban eléri az 5,5 százalékot, akkor a nyugdíjak reálértéke ismét zuhan – ráadásul nem is kismértékben.
A „korrekció” hazugsága
A kormányzati kommunikáció új kedvence a „korrekció” szó. De mit jelent ez valójában? Egy szép csomagolásba bújtatott megtévesztést. A 2012-ben bevezetett változtatások óta a nyugdíjemelés nem a gazdasági növekedéshez, hanem csupán az inflációhoz igazodik. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyugdíjasok az elmúlt évtizedben gyakorlatilag kimaradtak a fejlődésből.
A vegyes indexálás megszüntetésével megszűnt az esélye annak is, hogy a nyugdíjak lépést tartsanak a bérekkel. A kormány állítása, miszerint a nyugdíjak vásárlóértékét garantálják, pusztán annyit jelent: "nem romlik gyorsabban, mint az infláció". Csakhogy ez is gyakran csak ígéret marad, nem valóság.
Lopakodó elszegényedés: a nyugdíjak értéke zuhan
A KSH elemzése alapján egyértelmű a trend: folyamatosan csökken a nyugdíjasok életszínvonala. 2010-ben még a nyugdíjak helyettesítési aránya – vagyis az utolsó munkabérhez viszonyított arányuk – 72 százalék volt. 2025-ben ez már csak 56 százalék. Ez brutális visszaesés, ami azt jelenti: a frissen nyugdíjba vonulók sokkal kevesebb pénzből kell, hogy megéljenek, mint korábban.
Ez a leszakadás nem csak statisztika: ez minden egyes nyugdíjas pénztárcájában megmutatkozik. Még inkább igaz ez a legkisebb nyugdíjból élőkre, akik nemcsak relatív, hanem abszolút értelemben is szegényednek. A reálérték-csökkenés számukra a napi megélhetést veszélyezteti.
Élelmiszerár-robbanás és túlélésre játszó nyugdíjasok
A legalacsonyabb jövedelműek – köztük több százezer nyugdíjas – jövedelmük 37,1 százalékát élelmiszerre költik. És ez nem luxusélelmiszer: kenyér, tej, hús, alapvető cikkek. Míg a tehetősebb réteg csak 25,5 százalékot költ élelemre, a szegényebbek már a túlélés határán táncolnak.
Az elmúlt három évben az élelmiszerek ára elképesztő mértékben – 63,1 százalékkal – nőtt. A nyugdíjas fogyasztói árindex régen még valamennyire tükrözte a valóságot, de ma már torz képet ad, mivel egyre nagyobb jövedelemkülönbségek alakultak ki a nyugdíjasok között. Több mint 100 ezer ember félmilliónál nagyobb nyugdíjat kap, miközben mások 150–180 ezer forintból próbálnak megélni.
Területi szakadékok: nem mindegy, hol élsz
2025 elején a nyugdíjak átlagos összege 242 327 forint volt. Ez önmagában nem tűnik katasztrofálisnak – de az ördög a részletekben rejlik. Budapesten az átlag 289 025 forint, míg Bács-Kiskun vármegyében mindössze 216 ezer. A legrosszabb helyzetben lévő járásokban – például Kistelek, Kiskőrös, Csenger – 190 ezer forint alatt van az átlagos öregségi nyugdíj.
Ez azt jelenti, hogy míg egy fővárosi nyugdíjas talán még megengedhet magának némi kényelmet, addig egy vidéki idősember már az alapvető gyógyszereken és fűtésen kénytelen spórolni.
A jövőkép sötétebb, mint valaha
Ha a jelenlegi trend folytatódik, akkor 2030-ra minden harmadik nyugdíjas szegénységi küszöb alá csúszhat. A rendszer fenntarthatatlan, és ha nem történik gyökeres változás, akkor egy egész nemzedék válhat nyomoréletre ítélt öregségi csoporttá.
A fiatalabb generációk is egyre inkább elveszítik a bizalmukat a nyugdíjrendszerben. Már ma is sokan azt gondolják: nekik már nem is lesz nyugdíjuk. A társadalmi szerződés megbomlott – és nincs senki, aki helyreállítaná.
A nyugdíjemelés mítosza véget ért – marad a korrekció keserű pirulája
Nincs nyugdíjemelés, csak korrekció. A kormányzati kommunikáció szépíthet, ígérhet, de a számok, az árak, a nyugdíjak vásárlóértéke könyörtelen valóságot tárnak elénk. A nyugdíjasok nem kapják meg a gazdasági növekedés gyümölcseit, csak a visszafogott morzsákat – ha egyáltalán.
Ez a rendszer nem fenntartható, nem igazságos, és nem is emberi. Amíg csak korrekcióról beszélünk, nem nyugdíjemelésről, addig a magyar nyugdíjas társadalom jövője egyetlen szóval írható le: elszegényedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése