23 évvel a magyar kriminalisztika legsötétebb napja után újra beszél Weiszdorn Róbert – Most végre minden kiderül!
-
május 9. – egy dátum, amit a magyar kriminalisztika története sosem felejt el. Ezen a napon történt a móri mészárlás, amely a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legbrutálisabb bűncselekményévé vált. Nyolc ember veszítette életét kegyetlen módon egy bankfiókban, és a nyomozás évekig vakvágányon haladt. De most, 23 évvel később, az egyik elítélt, Weiszdorn Róbert megszólalt. És amit mondott... nos, azt eddig még soha nem hallhattuk tőle.
Az alábbi cikkben végigvesszük a móri mészárlás véres részleteit, a megtévesztő nyomozás buktatóit, és azt az interjút, amelyről mindenki beszélni fog. Egy interjú, amely felforgatja a közvéleményt és új kérdéseket vet fel: vajon valóban tudta Weiszdorn, mit tesz társa, Nagy László? Vagy ő csak egy mellékszereplő volt a pokolban?
A végzetes nap: 2002. május 9. – amikor Mór elhallgatott
A Fejér vármegyei Mór kisvárosában aznap minden a megszokott mederben zajlott. A déli harangszó után, 12:30 körül két férfi – sötét nadrágban és fehér ingben – lépett be az Erste Bank helyi fiókjába. Weiszdorn Róbert és Nagy László nem ügyet intézni jöttek. A céljuk világos volt: pénz. Rengeteg pénz.
De ami történt, az minden képzeletet felülmúlt.
A biztonsági őrt azonnal lelőtték. Weiszdorn a bejárathoz sietett, és egy „Műszaki okok miatt zárva” feliratú táblát mutogatott az érkezőknek. Közben társa, Nagy László géppisztolyával válogatás nélkül kivégezte az ügyfeleket és alkalmazottakat. Nyolc ember nem ment haza aznap.
A vérengzés után a tettesek összesen 7,3 millió forintot zsákmányoltak. A páncélszekrényt nem tudták kinyitni, így a vér ára mindössze néhány millió forint volt. A menekülés után egy járókelő észrevette a bezárt ajtót és a vérnyomokat, majd hívta a rendőrséget.
Téves nyomok, hamis vádak – a móri mészárlás utóhatásai
A magyar rendőrség történetének egyik legsúlyosabb nyomozási baklövése következett: a hatóságok teljesen tévúton jártak. A bűntény miatt K. Edét ítélték el életfogytiglanra 2004 decemberében, annak ellenére, hogy aznap nem is járt Móron.
Barátnőjét, aki alibit biztosított számára, hamis tanúzás miatt elítélték. Így eshetett meg, hogy egy ártatlan ember éveken át sínylődött a börtönben a valódi elkövetők helyett.
A fordulat 2006 októberében érkezett, amikor egy amatőr hadszíntérkutató, Szebenyi István, megtalálta a gyilkos fegyvert Tatabánya közelében. Ez a bizonyíték vezetett el végül a valódi tettesekhez: Nagy Lászlóhoz és Weiszdorn Róberthez.
A megtérés és a tagadás keresztútján: Ki is valójában Weiszdorn Róbert?
A bíróság Weiszdorn Róbertet életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte, azzal a kitétellel, hogy legkorábban 40 év múlva szabadulhat feltételesen. De ami ezután következett, azt kevesen látták előre.
Weiszdorn a rácsok mögött megtért. Katolikus teológiából szerzett diplomát, és elhatárolódott társa, Nagy László tetteitől. Gyermekei – hárman – megváltoztatták nevüket, hogy megszabaduljanak a családi név súlyától.
Most, 2025. május 4-én, a TV2 megújult Napló című műsorában Weiszdorn hosszú hallgatás után kamerák elé ült. Azt állítja: ez az utolsó interjú, amit valaha ad.
Megrázó interjú: „Nem vagyok gyilkos!”
„Elvégeztem, amit nekem kiadott utasításba: fogjam le a kamerát, álljak oda az ajtóba, küldjem el az embereket. Ez volt a feladatom.”
Weiszdorn Róbert ezzel a mondattal tagadja, hogy gyilkolt volna. Elismeri, hogy jelen volt, és hogy használta a fegyverét, de azt állítja: a biztonsági őr halálát nem az ő lövése okozta.
„Nem tudtam arról, hogy Nagy László mire készül. Nem volt megbeszélve, hogy ölni fog. Én csak a rablásban vettem volna részt.”
De valóban lehetséges, hogy valaki úgy vesz részt egy fegyveres bankrablásban, hogy nem tud az előre eltervezett vérengzésről?
Ez az állítás éles vitát generált a közvéleményben és a jogi szakmában egyaránt.
A kérdés, amit mindenki feltesz: lehet-e megbocsátani?
Weiszdorn életútja tele van ellentmondásokkal. Az interjúban bűnbánóként mutatkozik, de sokak szerint csak a saját felelősségét próbálja elmosni. Nyolc élet veszett oda azon a napon. Egy ártatlan ember éveken át ült a helyén. És most, 23 év után, még mindig nem tudjuk biztosan, hogy az igazság teljes egészében napvilágra került-e.
De vajon lehet-e megbocsátani valakinek, aki közreműködött a móri mészárlásban, még ha nem is húzta meg a ravaszt? A társadalom nagy része szerint nem. De az interjú újabb szempontokat hoz a felszínre.
A móri mészárlás öröksége – sebek, amik nem gyógyulnak
A tragédia nemcsak a közvetlen áldozatokat, hanem az egész országot megrázta. Azóta is sokan tartják a móri mészárlást a rendszerváltás utáni időszak legsúlyosabb bűncselekményének.
A jogi és nyomozati hibák súlyos tanulságokkal szolgálnak. Az eset rávilágított arra, hogy milyen könnyen válhat egy ártatlan ember a rendszer áldozatává. És arra is, hogy a valódi bűnösök sokáig rejtőzködhetnek, ha nincsenek egyértelmű bizonyítékok.
Mi jön ezután? Lehet-e újra bíróság elé kerülni az ügy?
Bár az ügy hivatalosan lezárt, a mostani nyilatkozat új kérdéseket vet fel. Jogászok és kriminológusok máris vitatkoznak azon, hogy érdemes-e újra megvizsgálni a bizonyítékokat. A közvélemény mindenesetre éhes az igazságra. És ha új bizonyíték kerül elő, az akár újratárgyalást is eredményezhet.
Összegzés: A vér, amit soha nem lehet lemosni
23 évvel a móri mészárlás után még mindig nincs lezárás. Az interjú, amit Weiszdorn Róbert adott, csak még több kérdést vetett fel. A bűnbánat valódi? Vagy egy újabb próbálkozás a felelősség csökkentésére?
Egy biztos: 2002. május 9. örökre a magyar történelem legsötétebb fejezete marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése