„Itt csak az élhet, akit a polgármester is akar!” – Vajon hol húzódik a törvény határa?
2024 nyarán újra felszínre tört egy döbbenetes történet, ami évek óta csendben fortyogott egy apró borsodi faluban. Teresztenye – a néhány tucat lelkes hegyi község – neve most nem a turistákat vonzza, hanem a jogvédők és riporterek figyelmét. Mert itt valami egészen megdöbbentő történik. Magyarországon, ahol az Alaptörvény kimondja, hogy mindenki oda költözhet, ahova akar – itt ez nem számít.
Itt a végső szó a polgármesteré. Itt nem számít, hogy mennyi pénzed van. És bizony, itt évekig senki sem lehetett roma származású lakó.
🧨 Fejezet 1: A falu, amit „nem lehet csak úgy megvenni”
Teresztenye első ránézésre maga a békés vidéki idill. Az Aggteleki Nemzeti Park közelében, dombok között megbújva, mesebeli házakkal és csodás természeti környezettel. Lakossága alig 27 fő – nem elírás, valóban kevesebben élnek itt, mint egy városi lépcsőházban.
Az elmúlt években azonban egyre több hír kezdett keringeni arról, hogy valami furcsa dolog történik a falu ingatlanpiacán. Sorra utasították el azokat az érdeklődőket, akik házat vásároltak volna. Nem számított, hogy készpénzzel jöttek, hogy fiatal családok vagy vállalkozók voltak. Az eladás „nem jött össze”.
A végső döntést ugyanis – helyi szokásként – a polgármester hozta meg.
És a polgármesternek egy titkos szabálya volt: roma származású ember ide nem költözhet.
⚖️ Fejezet 2: Ütközésben az Alaptörvénnyel
Magyarország Alaptörvénye 2011. óta egyértelmű: minden magyar állampolgár szabadon választhat lakóhelyet az ország területén belül.
Ennek értelmében senkit nem lehet megakadályozni abban, hogy legálisan ingatlant vásároljon, főként nem származás, vallás, nem vagy etnikai hovatartozás alapján.
A teresztenyei gyakorlat azonban éppen ezt teszi.
Jogvédő szervezetek – köztük a TASZ – már évek óta követik a történetet. Sajtónyilvános eseteik szerint több roma család is hiába próbálta megvásárolni a faluban található házakat. Volt, hogy az eladó már megállapodott az érdeklődőkkel, de végül „valami közbejött”.
A valóság? A helyi vezetés és lakosság – összefonódva – aktívan akadályozta a beköltözést.
🔥 Fejezet 3: „Cigánymentes övezet” – Az elszólás, ami leleplezett mindent
A történetet végül egy riport robbantotta ki teljes erővel. A 2024-es nyári riportfilmben – amely futótűzként terjedt a YouTube-on – maga a polgármester is elismerte, hogy „fontos számukra a közösség egysége” és „nem szeretnének zűrzavart a faluban”.
A helyiek közül többen is elismerték: örülnek, hogy a falu "roma-mentes" maradt.
Ez az elszólás volt a gyújtópont. Az országos sajtó felkapta a sztorit, és sorra jelentek meg a cikkek: valóban megtörténhet ilyen 2024-ben Magyarországon?
A válasz: igen, és nem ez az egyetlen hely, ahol ilyen zajlik.
📆 Fejezet 4: A történet idővonala – Mikor, mi történt?
-
2016 – Az első dokumentált eset, amikor roma család próbált volna házat venni, de az ügylet meghiúsult.
-
2018–2022 – Több újabb vásárlási próbálkozásról is beszámolnak, de a helyi önkormányzat rendre „ellenezte” az adásvételt.
-
2024. június – Megjelenik a riportfilm, amely országos figyelmet irányít a falura.
-
2024. július – Az Alapvető Jogok Biztosa vizsgálatot indít.
-
2025. tavasz – A történet újra a címlapokra kerül, amikor a TASZ bejelenti, hogy több család perre készül az önkormányzattal szemben.
🧠 Fejezet 5: De hogyan lehetséges ez? A „nem hivatalos” rendszerek működése
Bár törvényileg nem akadályozhatná senki a szabad beköltözést, a gyakorlatban több eszköz is a rendelkezésre áll, ha egy közösség „nem kívánatosnak” tart valakit.
Ezek közül a leggyakoribbak:
-
Informális nyomásgyakorlás az eladóra: „Ne add el neki, rontani fogja a falu hírnevét.”
-
Önkormányzati trükkök: településrendezési szabályokkal, szennyvízhálózati engedélyekkel „véletlenül” meg lehet torpedózni a beköltözést.
-
Közösségi nyomás: Aki elad „nemkívánatosnak”, azt kiközösítik.
És igen, mindez teljesen feketén zajlik. Papíron minden szabályos – a gyakorlatban viszont súlyosan diszkriminatív.
🤯 Fejezet 6: Miért pont Teresztenye? A béke ára
A falu lakói egy dolgot mind kiemelnek: nyugalmat akarnak. Nem kérnek „budapestiekből”, nem kérnek „nagycsaládosokból”, és főleg nem kérnek „cigányokból”.
Ez a felfogás a rendszerváltás óta tartja magát a településen, ahol az elmúlt évtizedekben szinte semmi nem változott. A közmunkaprogram ide sem jutott el, és új építés alig van. Aki mégis bejut – annak be kell illeszkednie. De nem mindenki kap lehetőséget a bizonyításra.
A kérdés: meddig lehet mindezt fenntartani anélkül, hogy jogi következmények következnének be?
🧭 Fejezet 7: Merre tovább? A jövő dilemmái
Teresztenye esete nem egyedi, csak most került a figyelem középpontjába. Az ország több kisfalvában is működnek informális „szűrők”, amik meghatározzák, ki vehet házat.
A társadalmi kirekesztés és jogi kiskapuk rendszere együtt egy olyan szürke zónát teremt, ami sem jogilag, sem erkölcsileg nem tartható fenn hosszú távon.
A kérdés már csak az: mikor lesz ebből valódi jogállami következmény?
📣 Záró gondolat: Teresztenye – egy falu, ami többet mond el rólunk, mint hinnénk
Ez a kis falu egy nagy igazságot tárt fel: hogy Magyarországon az alkotmányos jog még nem jelent gyakorlati lehetőséget mindenkinek. Hogy hiába élünk egy szabad országban, ha a közösségi előítéletek, a hatalmi arrogancia és a burkolt diszkrimináció újra és újra utat talál magának.
A „cigánymentes falu” botránya nemcsak egy elszigetelt esetről szól. Ez rólunk szól – arról, milyen országban akarunk élni.
videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése