„Barátság, népeink örök barátsága!” – harsogta a szlogen az iskolák falán, a május 1-i felvonulásokon, a plakátokon és a tankönyvekben. A Szovjetunió és Magyarország hivatalosan testvérnép volt, örök szövetségben. A valóság viszont sokszor csendes félelem, kötelező ünneplés és belső ellentmondás volt.
Mi is az a Béketábor?
A "béketábor" a Szovjetunió által vezetett keleti blokk propagandaneve volt. Ide tartoztak a szocialista országok, köztük Magyarország is. A kifejezés békét hirdetett – de mögötte megszállás, ideológiai alárendeltség és katonai függés húzódott.
Barátság plakátokon – és tankokon
A szovjet jelenlét mindenhol látható volt:
-
Tankok állomásoztak Magyarországon 1945-től kezdve, sőt a '56-os forradalom után is maradtak.
-
Orosz nyelv kötelező tantárgy lett az iskolákban, még alsós szinten is.
-
Minden évben ünnepelni kellett: április 4. (a „felszabadulás” napja), november 7. (az orosz forradalom napja), barátsági hetek, szovjet-magyar napok.
Hogyan zajlott egy „barátságos” ünnep?
-
A gyerekek vörös zászlókat lobogtattak, virágot adtak a szovjet katonáknak.
-
Üzemekben kötelező volt részt venni a barátsági programokon.
-
Az iskolákban „Szovjet hősökről” szóló dolgozatokat kellett írni.
-
A felnőttek gyakran csak a látszat kedvéért mosolyogtak – a háttérben sokan dühöt, szégyent, értetlenséget éreztek.
„A barátság akkor őszinte, ha nem kötelező.” – jegyezte meg egy nyugdíjas pedagógus évtizedekkel később.
Miért volt fontos ez a propaganda?
A szovjet befolyás nemcsak katonai vagy gazdasági volt – hanem gondolkodásbeli is. Az ideológiai nevelés célja az volt, hogy a fiatalok természetesnek vegyék a szovjet dominanciát. Hogy ne kérdőjelezzék meg a jelenlétet, a nyelvet, a zászlókat.
Aki nem lelkesedett, az könnyen „reakciós”, „imperialista beállítottságú” lehetett – és ez elég volt a bajhoz.
Hogyan élt tovább ez a mítosz?
A szovjet–magyar „örök barátság” jelszava egészen a rendszerváltásig velünk maradt.
Csak 1991-ben távoztak az utolsó szovjet katonák Magyarországról. Addigra egy generáció nőtt fel úgy, hogy nem kérdezett – mert azt tanulta, hogy nem is lehet.
Miért fontos ma erről beszélni?
Mert a barátság akkor jelent valamit, ha szabadon választjuk. A béke pedig nem akkor őszinte, ha azt fegyverekkel őrzik. A Béketábor mítosza jó példa arra, hogyan lehet egy egész társadalmat formálni – mosoly mögé bújtatott kényszerrel.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése