„Jó tanuló, jó úttörő – a párt büszkesége.” Ez volt az iskola eszményképe az 1950-es évek Magyarországán. A tantermek falán Rákosi képe, az ablakban vörös zászló, a reggeli köszöntés nem Istennek vagy a tanárnak szólt, hanem a Pártnak. A tanító bácsi vagy elvtársnő nemcsak a tudást, hanem az ideológiát is tanította.
Az iskolai oktatás célja: a „szocialista embertípus” nevelése
A tantervek nemcsak tantárgyakat írtak elő, hanem gondolkodásmódot is. A gyerekeket már kiskoruktól arra nevelték, hogy:
-
Szeressék a Szovjetuniót
-
Gyanakodjanak a vallásra
-
Hitük legyen a kommunista jövőben
-
Felnézzenek Rákosira, mint „atyjukra”
A leckékbe beleszőtték a politikát: a számtanban traktorokat számoltak, az olvasókönyvben „Rákosi elvtárs hozott nekünk szabadságot”, a történelem csak 1945-tel kezdődött.
A tanító „elvtárs” – nem csak oktató, hanem pártkatona
A tanítók sokszor kényszerből, de gyakran meggyőződésből is közvetítették a párt ideológiáját. Egyes iskolákban „osztályfigyelő” rendszert vezettek be – a gyerekek egymást jelentették fel, ha valaki „ellenségeset” mondott.
„A tanár kérdezte, mi történt vasárnap. Mondtam: templomban voltunk. Másnap behívták apámat a munkahelyén.”
Az iskolai élet: nemzeti ünnepek helyett pártünnepek
-
Április 4., november 7., május 1. – ezekre gyakorolt a fél iskola hetekig.
-
Az iskolai dalok, verselemzések politikai tartalmúak voltak.
-
A hittan helyett „világnézeti nevelés” volt – szigorúan materialista.
A vallásos gyerekeket megalázták, a paraszti származásúakat lenézték, az úttörőmozgalom részvétele pedig kötelező volt – nem hivatalosan, hanem „önkéntesen”.
Milyen volt így gyereknek lenni?
Zavaros. Félelmetes. Kettős világ alakult ki:
-
otthon mást mondtak, mint az iskolában,
-
a gyerekek gyakran „besúgva” vitték haza, amit tanultak,
-
a valódi tanulás sokszor háttérbe szorult az ideológiai nevelés miatt.
Miért fontos ma erről beszélni?
Mert az oktatás szabadsága alapérték. Az iskola nem lehet a hatalom szócsöve – sem akkor, sem ma. Egy társadalom jövője azon múlik, mit tanítunk a gyerekeinknek – és mit hallgatunk el előlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése