Amikor a vasárnap is munkanap lett – így forgatta ki a hétköznapokat a párt

 


„A jövő héten szombaton dolgozunk. A következő héten a vasárnapot áthelyeztük csütörtökre. Kérjük, figyeljék a faliújságot!” – ezek a mondatok természetesek voltak az 1950-es években, és még évtizedekkel később is. Mert a szocializmus nemcsak az életedet, hanem az idődet is újraosztotta.




Munkaszünet? Majd a párt eldönti


A rendszer logikája szerint a termelés fontosabb volt minden másnál – még a pihenőnapoknál is. Ha „termelési igény” volt, akkor a vasárnapot is elvették. Ha ünnepnap jött, az „ledolgozós nappá” változott – néha előre, néha visszamenőleg.


„Egy papírlapon közölték, hogy a hétvége mégsem hétvége. Dolgozni kellett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.”

 



Miért csinálták ezt?


  • A gazdasági tervszámokat tartani kellett – a határidő szent volt.

  • A pártvezetés szerint a dolgozó ember építi a szocializmust – pihenés csak mértékkel.

  • Ünnepek közeledtek? Nehogy túl sok szabadidő legyen, amit „felelőtlenül” használnak ki.


A naptár nem volt biztos pont – a munkaidő viszont igen. Az idő is a rendszer tulajdona lett.




Hogyan élte meg ezt a lakosság?


  • A családok tervei állandóan borultak – a gyerek iskolába ment, miközben a szülő otthon volt, vagy fordítva.

  • A közlekedés, orvosi ellátás, boltok nyitvatartása kaotikussá vált.

  • A híres „szombati munkanap” kifejezés fogalommá vált – ezek voltak a legtöbbször ledolgoztatott ünnepek.


„Volt, hogy az emberek vasárnap dolgoztak, hogy a következő kedden otthon legyenek. Mert így döntötték el a minisztériumban.”

 



A szocializmusban nemcsak a gazdaság volt központilag tervezett – hanem az életed is


Az emberek megtanultak alkalmazkodni. A naptárt nem tanulni kellett – hanem olvasni, újra és újra. A tanácsi faliújság volt az egyetlen megbízható forrás, amin kiderült, mikor dolgozunk, mikor pihenünk – és mikor tesszük a kettőt egyszerre.




Miért fontos ma erről beszélni?


Mert a hétköznapok kiszámíthatósága alapvető szabadság. Az, hogy mikor dolgozunk, mikor pihenünk – nem politikai kegy, hanem emberi jog. És az a rendszer, amely ezt is önkényesen írja át, lassan az emberi élet ritmusát is elhallgattatja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése