Hétfőn mosás, kedden sorban állás – A háziasszony élete az 50-es években

 

„Anya mindig kora hajnalban kelt. Mielőtt elindult volna a boltba, már felforrt a mosófazék.” Az 1950-es évek Magyarországán a háziasszony nemcsak a család melegét őrizte – hanem a szó szoros értelmében is harcolt az életben maradásért. Munka, gyereknevelés, jegyre való vadászat – mindezt egyszerre, segítség nélkül.

A hétköznapok ritmusa – gép nélkül, időre

A házimunka időigényes és fizikailag megterhelő volt. Gépesítés? Álmodni sem lehetett róla. Minden kézzel, edénnyel, súrolókefével, forró vízzel történt. A tipikus hétköznap:

• Hétfő: mosás – üstben főzés, kézi dörzsölés, kicsavarás, szárítás.
• Kedd: sorban állás – bolt, piac, tejért, kenyérért, tojásért.
• Szerda–péntek: takarítás, varrás, foltozás, főzés előkészítése.
• Szombat: nagytakarítás.
• Vasárnap: „ünnepi ebéd” (ha volt miből).

A mosás például 4-6 órát vett igénybe – és még nem volt vasalva semmi.

Sorban állás mint életforma

A boltok polcai gyakran üresek voltak. A „szerencsések” azok voltak, akik időben érkeztek, és nem fogyott el az áru. A háziasszonyok gyakran információt cseréltek:

„A Vásár utcában van cukor, siess, viszik!”

A babakocsik gyakran nem babát, hanem szatyrokat szállítottak.

Munka mellett – nem szabadidő, hanem második műszak

Sokan dolgoztak gyárakban, varrodákban, iskolákban – napközben. A hazaérkezés után várt rájuk a második műszak: főzés, mosás, gyerekekkel tanulás.

A bölcsődék, óvodák sokszor túlterheltek voltak, így sok nő rokonokra vagy szomszédokra bízta a gyereket – vagy vitték magukkal a munkába, a boltba, az orvoshoz.

Divat nélkül, kreatívan

Textilhiány miatt új ruhát kevesen vehettek. Általános volt a foltozás, újrahasználat, ruhacsere. A falusi asszonyok kendőben jártak, a városi nők kötött pulóverekkel és barkácsolt ruhákkal próbálták követni a szerény trendet.

A háziasszony hősnő volt – csendben

Nem szerepelt plakáton, nem ünnepelték május 1-jén. De ő tartotta össze a családot egy korszakban, amikor minden bizonytalan volt. A mindennapi túlélés mögött ott állt egy nő, aki csendben tette a dolgát – és évtizedekre ható példát adott.