Fehér por a szőlőn? Nem mindegy, mitől van – sokan összekeverik a betegségeket

 

A nyár közepén sok szőlősgazda ijedten veszi észre, hogy a leveleken, sőt néha a fürtökön is fehér bevonat jelenik meg. Első ránézésre ugyanazt látjuk: porszerű fehérséget a levél színén vagy fonákján. De hogy pontosan mi okozza, az egyáltalán nem mindegy. A lisztharmat, a peronoszpóra és a gubacsatka is hasonló tüneteket mutat, mégis teljesen másként kell védekezni ellenük. Egy rosszul megválasztott permetezés akár teljesen hatástalan lehet – vagy épp felesleges.

Szőlőlisztharmat – a leggyakoribb fehér ellenség

A szőlőlisztharmat, latin nevén Uncinula necator, az egyik legismertebb és leggyakoribb betegség a magyar ültetvényekben. A legjellemzőbb tünet, hogy fehéres, porszerű bevonat jelenik meg a levelek felső részén, majd a virágzatokon, végül a fürtökön is. A bogyók sokszor megrepednek, eldeformálódnak, elmarad a növekedésük. Ha nem védekezünk időben, a fertőzés gyorsan terjed, különösen meleg és száraz időjárás esetén.

Ez a fehér bevonat nemcsak esztétikai probléma – a lisztharmat súlyosan károsítja a termést, és hosszú távon a tőkét is gyengíti. A kezeléshez kéntartalmú szereket vagy felszívódó gombaölőket kell alkalmazni. A legjobb eredmény akkor érhető el, ha már a virágzás előtt elindítjuk a megelőző permetezést.

Peronoszpóra – a fonákon támad

Sokan összekeverik a lisztharmattal, pedig a peronoszpóra, azaz Plasmopara viticola, másképp viselkedik. Először a levelek színén jelennek meg sárgás, olajfoltszerű foltok. Ezután a levél fonákján bukkan fel a fehér, penészszerű bevonat, amely sűrűbb, dúsabb a lisztharmat poros megjelenésénél.

A peronoszpóra különösen nedves, párás időben aktív – eső után pár nap, és megjelennek a tünetek. A legveszélyesebb szakasz a virágzás és fürtkezdemény idején, mert a betegség könnyen elrohaszthatja a fiatal bogyókat.

A védekezés itt más alapokon nyugszik: réztartalmú szerek (pl. bordói lé) és kombinált gombaölők hatásosak, de csak akkor, ha időben alkalmazzuk őket. Fontos, hogy eső után ne hagyjunk szünetet, mert a gomba azonnal támadásba lendül.

Gubacsatka – szöszös bevonat, de nem gomba

A harmadik lehetséges ok a szőlő nemezes gubacsatka, más néven Eriophyes vitis. Ez nem gomba, hanem apró atkák által kiváltott elváltozás. Itt a levél színén púposodás, a fonákján pedig filces, szöszös, fehér bevonat jelenik meg. Sokszor csak egy-egy hajtáson, tőkén fordul elő, és nem terjed át más növényekre.

A gubacsatka nem károsítja a fürtöt, inkább csak a leveleket torzítja el. Súlyosabb fertőzés esetén viszont gyengülhet a fotoszintézis, ami visszaveti a termést. A védekezés egyszerűbb, mint a gombás betegségek esetén: téli olajos lemosópermetezés, a fertőzött részek eltávolítása, valamint kénes permetezés a szezon elején.

Hogyan ismerjük fel, melyik felelős?

Ha csak a levél színén látunk fehéres bevonatot, poros jelleget, és a fürt is érintett – akkor lisztharmatról van szó. Ha viszont a levél fonákján látjuk a fehéres penészréteget, a levél színe sárgul, és olajfoltokat látunk, akkor peronoszpóra fertőzött a tőke. Ha csak néhány levél torz, alatta szöszös bevonattal, akkor nagy eséllyel gubacsatka okozza a tüneteket.

Sokan nem is tudják, hogy ezek eltérő kórokozók, és különféle szereket igényelnek. Egy lisztharmat elleni szer semmit sem ér peronoszpóra ellen, és fordítva. A gubacsatka ellen pedig teljesen más megközelítés kell – ott nem gombaölőt, hanem atkairtó stratégiát érdemes követni.

A védekezés időzítése mindennél fontosabb

Akár lisztharmat, akár peronoszpóra, a legfontosabb az időzítés. Ha már láthatók a tünetek, akkor a fertőzés elindult – ilyenkor csak felszívódó, erőteljes szerek segíthetnek. A megelőzés a leghatásosabb, főleg, ha rendszeresen és szakszerűen permetezünk, figyelve az időjárásra és az adott növényi fázisra.

Az egészséges szőlőhöz nem csak szer kell, hanem figyelem is. A fehér bevonat első jeleinél álljunk meg, vizsgáljuk meg alaposan a levelet – melyik oldalán van a folt? Poros vagy nedves? Érintett-e a fürt? Ezek alapján tudunk dönteni, és nem lövünk vaktában.